Egy sas fent a levegőben

Repülvén, a zöld mezőben

Egy kis fürge báránykát

Vígan ugrándozni lát.

Lesuhan és hevenyébe

Orrát szegezi mellébe.

 

Egy holló a víg lakozást

A jó ízű falatozást

Kíváncsian szemléli

Magát körül nézkéli.

,,Azt én is megtehetem,

 

Nincs nekem sastermetem?

Nékem szinte mint annak

Orrom s körmeim vannak.” ~

Fogadja becsületére,

Ő is szert tesz pecsenyére.

Hogy ura legyen szavának,

 

Egy ürüt néz ki magának,

A juhnyájból, mely közel

A buja fűben legel.

Rá száll, bele kapaszkodik,

S elragadni iparkodik.

De nem bírván, ott maradt,

S a fürtök közé ragadt.

Körmei fogságba ejtik,

 

A várt prédától elejtik.

A juhász ezt észrevette,

Körmeit kifejtegette.

De esze veszett tettéért

Maga túlbecsüléséért

Méltóképp lakoltatá,

Kalitkába záratá.