Skip to content

Kormos István: Télapó munkában

    Télapó munkában

    Erdőben csöpp ház,
    elbújva szinte.
    Előtte sétál
    három szén-cinke,
    tetes teteje
    nagy piros kucsma!
    Micsoda ház ez?
    Biza nem kocsma!
    Télapó lakik
    magában ottan –
    Nézzünk be loppal,
    Micsinál mostan?

    Abban a házban,
    a nagy szobában
    Télapó ül egy
    sámlin magában,
    kicsi a sámli,
    de nagy a gondja,
    mert kinn a zord szél
    a havat hordja,
    és Télapónak
    indulni kéne –
    Ki mondaná meg,
    ugyan mivégre?

    Hát Télapónak
    azért kell menni,
    mert ma estére
    várja mindenki.
    Dugig a zsákja,
    hátára kapja,
    fejébe nyomva
    már a kalapja,
    kezében névsor,
    sok-sok gyerekkel,
    kiket aTélapó
    igencsak kedvel.

    Udvarán csöpp szán,
    csöpp szánon játék,
    mennyi, de mennyi
    tenger ajándék,
    szán elé fogva
    tüzes lovacska,
    Télapó hoppsza!
    felszáll a bakra.
    Hiába zord szél,
    hó keringelhet,
    indulni gyorsan
    Télapó csenget.

    Száll a pici szánja
    Által az erdőn,
    fut alovacska
    úton, tekrgőn,
    Télapó nógat,
    suhog az ostor,
    ha oda vág is,
    sohase rosszkor,
    havas fák sorban
    elmaradoznak,
    látni már fényét
    csöpp ablakoknak.

    Szembe a szánnal
    szalad a város,
    jő egy ház, kettő,
    tíz, ötven, számos,
    széles az utca,
    akár a tenger,
    Télapó szánját
    nézi sok ember,
    lovacska kop-kop,
    fut csuda trappban,
    fehér hó szállong,
    hull szakadatlan.

    Télapó végül
    szánról leszállva
    piciny lovának
    „Hőha!” -kiáltja,
    hátána nagy zsákja,
    lábán nagy csizma!
    (Ebben a házban
    lesz öröm itt ma!)
    Kapun bedobban,
    egy ajtó koppan,
    nagy kesztyűjében
    kilincs elroppan.

    Lép egy szobába,
    de nem gyújt villanyt,
    hogy körülnézzen
    gyufát sem villant,
    mert a kucsmáján
    akkora csillag,
    és az a csillag
    csudásan villog,
    s gondol csak egyet
    és a subából
    szoba-középre
    fenyőt varázsol.

    A fenyőfára
    fuvint egy cseppet,
    fenyőfa ága
    ím belereszket;
    még egy fuvintás,
    s még egy (ez három):
    szaloncukor függ
    mindegyik ágon,
    aranydió is,
    szép, ringatózó,
    s gyújtásra váró
    sok csillagszóró.

    Száll a pici szánja
    Által az erdőn,
    fut alovacska
    úton, tekrgőn,
    Télapó nógat,
    suhog az ostor,
    ha oda vág is,
    sohase rosszkor,
    havas fák sorban
    elmaradoznak,
    látni már fényét
    csöpp ablakoknak.

    Szembe a szánnal
    szalad a város,
    jő egy ház, kettő,
    tíz, ötven, számos,
    széles az utca,
    akár a tenger,
    Télapó szánját
    nézi sok ember,
    lovacska kop-kop,
    fut csuda trappban,
    fehér hó szállong,
    hull szakadatlan.

    Télapó végül
    szánról leszállva
    piciny lovának
    „Hőha!” -kiáltja,
    hátána nagy zsákja,
    lábán nagy csizma!
    (Ebben a házban
    lesz öröm itt ma!)
    Kapun bedobban,
    egy ajtó koppan,
    nagy kesztyűjében
    kilincs elroppan.

    Lép egy szobába,
    de nem gyújt villanyt,
    hogy körülnézzen
    gyufát sem villant,
    mert a kucsmáján
    akkora csillag,
    és az a csillag
    csudásan villog,
    s gondol csak egyet
    és a subából
    szoba-középre
    fenyőt varázsol.

    A fenyőfára
    fuvint egy cseppet,
    fenyőfa ága
    ím belereszket;
    még egy fuvintás,
    s még egy (ez három):
    szaloncukor függ
    mindegyik ágon,
    aranydió is,
    szép, ringatózó,
    s gyújtásra váró
    sok csillagszóró.

    Pin It on Pinterest