Skip to content

Jurij Druzskov: A nyuszi szarvacskája

    A nyuszi szarvacskája

    Egy csacska nyulacska éjszaka kiszaladt az erdei tisztásra, felnézett a fényes holdra és hangosan-hangosan rázendített:

    Hejehuja, mak-mak,

    hejehuja bikkmakk!

     

    Meghallotta ezt a sündisznó és így szólt a nyuszi csemetéhez:

    – Nagyon bátran énekelsz, de mégis nem lenne jobb, ha hazamennél!? Még valakit megijesztesz vele!

    Hejehuja mak-mak,,

    hejehuja bikkmakk!

     

    – felelte a nyuszi, és körbeugrándozott a tisztáson, mint egy labda.

    Egyszerre csak megpillantotta a saját árnyékát. És az árnyékának olyan hosszú-hosszú füle volt, mintha csak szarv lett volna.

    – Lám csak, mim van nekem! Nosza, gyerünk döfködni! – kiáltotta oda a sündisznónak.

    – Ugyan, hogyan tudnék én döfködni, amikor nincs is szarvam? – gondolta a sündisznó és elbújt a fűben.

    – Áhá, megijedt tőlem – mondta a nyuszi -, akkor hát nincs kivel öklelőzni. Huh, milyen félelmetes külsőm lehet!

    Alaposan megbámulta az árnyékát, a füleit, előre-hátra lengette, majd rázendített újra:

     

    Hejehuja mak-mak,

    hejehuja bikkmakk!

     

    Szétcsapta a füleit és nagy büszkén magasra tartotta az orrát.

    Az égen lassan úszott a kétszarvú hold, és hozzá-hozzáütődött a felhőhöz.

    – Hé, te hold, velem gyere öklelőzni! – kiáltott fel hozzá a kisnyúl. De azalatt a hold már eltűnt egy felhőben. A nyuszi elnevette magát nagyokat ugrándozott és büszkén énekelte:

    Nem mer senki vívni velem

    beléjük állt a félelem!

    Hejehuja haj!

     

     

    Azonban – ki tudja miért? – a holddal együtt az árnyéka is eltűnt. A nyulacska izgatottan tapogatta meg a feje búbját: bizony nem szarvak voltak rajta, csak fülek.

    – Jaj – mondta a nyuszi -, mégis inkább hazafutok. Ideje már lefeküdni.

    Te is aludj, ha eljön az este. De nehogy azt hidd, hogy a nyuszi olyan butácska volt. Csak egyszerűen a kicsik és a gyengék néha szeretnék azt hinni, hogy a fülecskéjük szarvnak látszik.

    Pin It on Pinterest