A gyerekek fát ültettek az út mellé. A fa gyökeret eresztett, és nőni kezdett. Egy fiú elment mellette. Leszakított egy levelet. Összegyűrte és eldobta.

– Miért szakítottam le? – gondolta. De aztán megnyugodott.

– Mit számít egy levél? A fának sok levele van. Arra ment egy másik fiú. Letört egy ágat. Azt gondolta:

– Mit számít egy ág? A fának sok ága van.

Arra szaladt egy kislány labdával. Feldobta a labdát. Az meg – puff – éppen a fára esett. Letörte a fa felső ágát.

– Hát ez baj! – komolyodott el a kislány. – De ettől még nem hal meg a fa. Nő neki új ága.

Jött egy kecske. Rágcsált egy kicsit a fa kérgéből. Megállt ott egy ember. Hozzátámasztotta a biciklijét. Az is ledörzsölt egy kicsit a fa kérgéből. Jött egy fiú az új bicskájával.

– Mindjárt kipróbálom, hogy jó-e. Levágta az egyik maradék ágat.

– Jó éles a bicskám! – örült.

A kis fa száradni kezdett. Jöttek a gyerekek, akik ültették.

 – Ej-ej! Úgy látszik itt nem tud megnőni a fa. Biztosan rossz a föld.