Mihelyt jókor reggel
felszikkadt a harmat,
a méhecske többé
nem ismer nyugalmat.

Repdes ide, s tova,
virágról virágra,
majd a ligetbe száll,
majd a rónaságra.
Megnéz figyelmesen
minden virágkelyhet,
s örül, ha egy kis
mézrevalót lelhet.

Nem csügged, ha kevés
méz van egy virágban
“Sok kicsi, sokra megy”
– dúdolja magában.