Fehér István: A lakatlan sziget

A lakatlan sziget
[Total: 0    Average: 0/5]

Hol nem fél senki,
hol csak békák, lepkék laknak,
és persze én,
meg akit én akarok…
Jó itt lenni.

Nincs szürke ház egy sem,
nincsenek unalmas, komor házsorok.
Nem feketék itt az árnyak,
csak olyanok,
mint pihenő lepkeszárnyak…

Ha akarom,
a madarak is a földön járnak,
szárnyukat mind nekem adják,
ha messze szállni támad kedvem.
A tündérek meg nem kiabálnak,
ha nem vasárnap jövök vissza,
hanem csak a jövő kedden…

Itt nem lakik más,
csak gyerekek,
meg én…

Meg akit én szeretek..!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük