A cicamica fogott egy egeret. Addig-meddig, míg elszakította a farkát.

Elmegy hozzá az egér, azt mondja:
– Adjál nekem farkincát!
Azt mondja a cicamica:
– Eredj, hozzál nekem a tehéntől tejcsikét, akkor adok neked farkincát!
Elmegy az egér a tehénkéhez.
– Te tehénke, adjál nekem tejcsikét, a cicamicának adom, cicamica ad nekem farkincát.
A tehénke:
– Eredj, hozz nekem a kaszástló szénácskát, adok neked tejcsikét !
Elmegy az egérke a kondáshoz szalonnáért.
– Kondás, adjál nekem szalonnát, adom kaszásnak, a kaszás ad nekem szénácskát, szénácskát adom tehénkének, tehénke ad nekem tejcsikét, tejcsik adom cicamicának, cicamica ad énnekem farkincát!Azt mondja neki a kondás:
– Eredj, erről a fáról rázd le a makkot, akkor kapsz szalonnát!
Felment a kisegér a fára, lerázta a makkot. Lement, hogy a kondás adjon neki szalonnát. Felnézett a kondás, a fa legtetején látott egy makkot. Felment az egér érte, leszakította a makkot, de aztán leesett, megdöglött.
Fogott a macska két egeret, csinált nekik egy kis szekeret. Befogta az egereket, elindult utazni. Talált egy tojást.

Azt mondja a tojás:
– Vegyél fel, cicamica komám! Elbír a szekered!
Na, aztán addig utaztak a tojás komával ketten, találtak egy kakast. Azt mondja a kakas:
– Hova mész, cicamica komám?
Azt mondja a cicamica:
– Errefele, ni!
– Vegyél fel!
– Ülj fel – azt mondja a cicamica -, elbír még a szekerem! Felült a kakas is. Na, találtak egy lovat. A ló mondja:
– Hova mész cicamica komám? Nem veszel fel?
– Felveszlek én, ló komám, ülj fel!
Felvette a lovat is. Addig utaznak megint, hogy megtalálták a bikát. Azt mondja cicamicának bika:
– Hova mész, cicamica komám? Vegyél fel!
– Ülj fel, komám – azt mondja -, elbír a szekerem!

Felült az is. Addig utaztak, mentek mendegéltek, hogy azt vették észre: hideg van. Házat , azt mondja, csak odafordítja a nádasnak a hátát, hadd süvöltsön rajta a szél.

Megcsinálták a házat, hideg volt nagyon. De nem jó helyre csinálták, az ördögök laktak ott. Elment három ördög egy este szlóni, hogy nem jó helyre csinálták a házat. Ott suttogtak az ablakban, nem mertek bemenni. A tojás koma beleült a zsarátba, a tűzbe. A rák koma belement a csuporba, a vízbe. A cicamica koma felbújt a sut tetejébe.
Odament újra a három ördög, hogy szóljanak: nem jó helyre csinálták a házat. Addig tanakodtak, míg az egyik ördög vállalkozott, hogy majd bemegy ő.

Ahogy bement, rágyújtana a pipára. A tüzet megkaparta, a tojás kilőtte a szemét. Szaladt az asztalhoz, vízhez, hogy megmossa a szemét. Ott meg elvágta arák az ujját, ahogy belenyúlt a csuporba. Onnan szaladt a sut tetejébe, hogy keres egy rongyot, beköti az ujját. Ott egy a macska belevágta a körmét a kezébe. Futott aztán kifele. Ahogy futott kifele, a kakas felugrott a fejére, összerugdosta. A ló meg két lábbal, püff-paff, hátba rúgta. Mikor az ajtón kijutott, a bika neki a szarvával.

– A kétágú vasvillával csak úgy döfölte a hátamat – mondja kint két társának. – Nagyobb ördögök ezek, hallod, mint mi vagyunk!
El is mentek, otthagyták cicamicáékat. Még most is élnek, ha meg nem haltak.