Mikor az Úristen megteremtette az embert, odament az ördög, s azt mondta nagy hetykén:

– Hát ez mi? Ember? Így én is meg tudom teremteni.

Mondotta az Úr mosolyogva:

– Jól van, hát csak teremtsd meg!

Az ördög mindjárt munkának látott, s egy óra sem telt belé, megformázta az emberi testet.

– Ihol az ember! – mondotta az ördög.

– Nagyon jó – mondta az Úr -, most csak állítsd talpra!

Próbálja az ördög, mesterkedik mindenféleképpen, de bizony az ő embere nem tudott talpra állani.

– Látod, látod, nem áll meg – mondotta az Úr.

– Mért nem áll meg?

– Mert nincs benne lélek.

– Hát honnét vegyek lelket belé?

– Az a te dolgod.

Tovább mesterkedett az ördög, de bizony lelket nem tudott adni a testbe. Akkor az Úristenhez fordult:

– Látom, hogy erre nem vagyok képes nálad nélkül. Adj lelket ebbe is!

Mondá az Úr:

– Lelket nem adok az ördögnek, elégedj meg a testtel.

Ezért nem szabad az ördög a lélekkel.