Skip to content

Az óriás meg a kecskepásztor

    svéd mese

    Fönt, messze északon, egy hatalmas dombon lakott Stompe Pilt, az óriás.

    Évek múltak el, és senki sem zavarta a nyugalmát, a madár se járt arra – míg ez szép napon egy kecskepásztor jelent meg nyájával a domb lábánál.

    Az óriás azonnal neszét vette.

    -Ki az? – bődült el rettenetes hangon, és előrontott a barlangjából.

    Egy iszonyú nagy sziklát tartott a jobb markában

    -Én vagyok, ha éppen tudni akarod! – kiáltott vissza a pásztor, s nyugodtan terelgetni kezdte a kecskéit fölfelé a dombra.

    -Ha ide merészkedsz – ordított az óriás – ,úgy szétmorzsollak, mint ezt a követ, itt!

    Azzal előhúzott a tarisznyájából egy friss sajtot, s úgy összenyomta, hogy  ami nedvesség volt benne, bugyogva fröcsögött ki az ujjai között.

    -Úgy! Hát akkor nem félsz? – kérdezte az óriás.

    -Tőled aztán nem! – mondta fitymálva a legény.

    -Hát akkor gyere, verekedjünk meg! – mondta az óriás, és közelebb lépett!

    -Hát ha nagyon akarod – vonta meg a vállát a pásztor. – De elébb szidjuk egymást egy kicsit, hogy jól belemelegedjünk. Mert úgy van ám, hogy szitkozódás közben jön meg igazán a harag. És ha már jól méregbe jöttünk, a verekedéshez is nagyobb lesz a kedvünk.

    -Rendben van, de a szitkozódást én kezdem – mondta az óriás.

    -Te meg egy repülő ördögöt! – vágta vissza a pásztor, s abban a pillanatban az íjával egy jó hegyes nyilat lőtt bele az óriás testébe.

    Az óriás meghökkent.

    -Hát ez meg mi volt? – kérdezte, s megpróbálta kihúzni a combjából a nyilat

    -Ez csak egy jó hegyes átkozódás volt – mondta a pásztor.

    -De akkor miért van tol rajta – csodálkozott az óriás

    -Hogy jobban tudjon repülni – felelte a legény.

    -És mért ragad olyan erősen hozzám? – faggatta tovább az óriás.

    -Azért, mert gyökeret eresztet beléd! – hangzott a válasz.

    -És van még több is neked ebből az …átkozódásból?– érdeklődött Stompe Pilt.

    -Hogy van-e?! – kiáltott a pásztor. Mindjárt kapsz belőle még egyet!

    És egy újabb nyilat eresztett az óriásba.

    Az meg felordított ijedten:

    -Oh.jaj! Hallod-e? Nem vagy még elég dühös, hogy nekilássunk a verekedésnek?

    -Még nem! – mondta a pásztor. – Még nem szidtalak eleget!

    És újból kifeszítette az íját.

    De az óriás már nem várta meg.

    -Csinálj, amit akarsz, vezesd oda a kecskéidet, ahová akarod! – kiáltotta.

    Nekem elég volt az átkozódásidból…

    S azzal elfutott, soha többé nem látták a környéken.

    Így lett győztes a pásztor, mert bátor volt, és nem ijedt meg az együgyű óriástól.

     

    Pin It on Pinterest