svéd mese
Fönt, messze északon, egy hatalmas dombon lakott Stompe Pilt, az óriás.
Évek múltak el, és senki sem zavarta a nyugalmát, a madár se járt arra – míg ez szép napon egy kecskepásztor jelent meg nyájával a domb lábánál.
Az óriás azonnal neszét vette.
-Ki az? – bődült el rettenetes hangon, és előrontott a barlangjából.
Egy iszonyú nagy sziklát tartott a jobb markában
-Én vagyok, ha éppen tudni akarod! – kiáltott vissza a pásztor, s nyugodtan terelgetni kezdte a kecskéit fölfelé a dombra.
-Ha ide merészkedsz – ordított az óriás – ,úgy szétmorzsollak, mint ezt a követ, itt!
Azzal előhúzott a tarisznyájából egy friss sajtot, s úgy összenyomta, hogy ami nedvesség volt benne, bugyogva fröcsögött ki az ujjai között.
-Úgy! Hát akkor nem félsz? – kérdezte az óriás.
-Tőled aztán nem! – mondta fitymálva a legény.
-Hát akkor gyere, verekedjünk meg! – mondta az óriás, és közelebb lépett!
-Hát ha nagyon akarod – vonta meg a vállát a pásztor. – De elébb szidjuk egymást egy kicsit, hogy jól belemelegedjünk. Mert úgy van ám, hogy szitkozódás közben jön meg igazán a harag. És ha már jól méregbe jöttünk, a verekedéshez is nagyobb lesz a kedvünk.
-Rendben van, de a szitkozódást én kezdem – mondta az óriás.
-Te meg egy repülő ördögöt! – vágta vissza a pásztor, s abban a pillanatban az íjával egy jó hegyes nyilat lőtt bele az óriás testébe.
Az óriás meghökkent.
-Hát ez meg mi volt? – kérdezte, s megpróbálta kihúzni a combjából a nyilat
-Ez csak egy jó hegyes átkozódás volt – mondta a pásztor.
-De akkor miért van tol rajta – csodálkozott az óriás
-Hogy jobban tudjon repülni – felelte a legény.
-És mért ragad olyan erősen hozzám? – faggatta tovább az óriás.
-Azért, mert gyökeret eresztet beléd! – hangzott a válasz.
-És van még több is neked ebből az …átkozódásból?– érdeklődött Stompe Pilt.
-Hogy van-e?! – kiáltott a pásztor. Mindjárt kapsz belőle még egyet!
És egy újabb nyilat eresztett az óriásba.
Az meg felordított ijedten:
-Oh.jaj! Hallod-e? Nem vagy még elég dühös, hogy nekilássunk a verekedésnek?
-Még nem! – mondta a pásztor. – Még nem szidtalak eleget!
És újból kifeszítette az íját.
De az óriás már nem várta meg.
-Csinálj, amit akarsz, vezesd oda a kecskéidet, ahová akarod! – kiáltotta.
Nekem elég volt az átkozódásidból…
S azzal elfutott, soha többé nem látták a környéken.
Így lett győztes a pásztor, mert bátor volt, és nem ijedt meg az együgyű óriástól.