Skip to content

Az aranyostarajos kiskakas (orosz népmese)

    Az aranyostarajos kiskakas

    Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kandúr, egy rigó és egy aranyos tarajos kiskakas. Az erdőben laktak egy kunyhóban. A kandúr és a rigó eljárt fát vágni, a kiskakast pedig otthon hagyták. Így történt ez minden reggel.
    Amikor a jóbarátok elmentek, szigorúan a lelkére kötötték: Messzire megyünk, te maradj itthon, tarts rendet a házban, de meg se nyikkanj, ha jön a róka, az ablakon se nézz ki!

    Amint megtudta a róka, hogy a kandúr és a rigó nincsenek otthon, odaszaladt a kunyhóhoz, leült az ablak alá és elkezdett énekelni:
    Kiskakas, kiskakas,
    aranyos, tarajos,
    bársonyos a tollad,
    selymes a szakállad,
    hoztam neked magot,
    nyisd ki az ablakod!
    A kiskakas kidugta a fejét az ablakon. A róka a karmai közé kapta s vitte a rókalyukba.

    A kiskakas kiabálni kezdett:
    Elrabolt a róka,
    visz az erdőn túlra,
    sebes folyón túlra,
    magas hegyen túlra…
    Kandúr, rigó, szabadítsatok ki!
    A kandúr és a rigó meghallotta a hívást, üldözőbe vették a rókát, s visszaszerezték tőle a kiskakast.

    Nemsokára a kandúr és a rigó ismét az erdőbe mentek fát vágni. Mielőtt elindultak, megint a lelkére kötötték a kiskakasnak: – Ne hallgass a rókára, ne nézz ki az ablakon, mert ma messzebb megyünk, nem halljuk meg, ha kiabálsz.

    Elment a kandúr és a rigó messzire az erdőbe fát vágni. A róka meg ott termett, és elkezdett énekelni:
    Kiskakas, kiskakas,
    aranyos, tarajos,
    bársonyos a tollad,
    selymes a szakállad,
    hoztam neked magot,
    nyisd ki az ablakod!
    A kakas ül, hallgat. A róka újra kezdi:
    Jöttek a gyerekek,
    kiszórták a szemet,
    a tyúkok nem hagynak
    semmit a kakasnak!
    Erre már a kiskakas is kidugja a fejét az ablakon.
    – Hogy-hogy-hogy nem hagynak?
    A róka megragadta, és már vitte is a karmai közt a rókalyukba.

    Lármázott a kakas:
    Elrabolt a róka,
    visz az erdőn túlra,
    sebes folyón túlra,
    magas hegyen túlra…
    Kandúr, rigó, szabadítsatok ki!
    A kandúr és a rigó meghallotta a hívást, és máris indultak a rókalyukhoz.

    A kandúr futott, a rigó repült. Utolérték a rókát, s visszaszerezték tőle a kiskakast. – Még ez egyszer kiszabadítottunk – mondták neki -, de legközelebb igazán vigyázz!

    Telt múlt az idő, a kandúr és a rigó ismét az erdőbe mentek fát vágni. Mielőtt elindultak, a lehető legszigorúbban a lelkére kötötték a kiskakasnak: – Ne hallgass a rókára, és ne nézz ki az ablakon, mert most még messzebb megyünk, s nem halljuk meg, ha kiabálsz.

    Elment a kandúr és a rigó még messzebb az erdőbe fát vágni. A róka meg ott termett, leült az ablak alá, s elkezdett énekelni:

    Kiskakas, kiskakas,
    aranyos, tarajos,
    bársonyos a tollad,
    selymes a szakállad,
    hoztam neked magot,
    nyisd ki az ablakod!
    A kiskakas ül, hallgat. A róka ismét rázendít:
    Jöttek a gyerekek,
    kiszórták a szemet,
    a tyúkok nem hagynak
    semmit a kakasnak!
    A kakas csak hallgat. A róka meg fújja:
    Erre járt a gazda,
    a magot kiszórta,
    a tyúkok nem hagynak
    semmit a kakasnak!

    Erre már a kiskakas is kidugta a fejét az ablakon.
    – Hogy-hogy-hogy nem hagynak?
    A róka megragadta, és már vitte is a karmai közt a sötét erdőn túlra, a sebes folyón túlra, a magas hegyen túlra a rókalyukba. Lármázhatott a kakas, hívhatta a kandúrt meg a rigót, azok bizony nem halották.

    Amikor aztán hazaértek, látják ám, hogy a kiskakas nincs sehol. A kandúr és a rigó a róka nyomába eredt. Futott a kandúr, repült a rigó. Eljutottak a rókalyukhoz. Ott a kandúr fogott egy citerát, és játszani kezdett rajta:

    Cini-cini citera,
    aranyból a húrja!
    Itthon van e gyönyörű
    palota lakója?

    Hallgatja a róka, hallgatja, s ekkép gondolkozik: „Csak megnézem már, ki citerázik ilyen szépen s ki dalol ilyen édesen.” Kapta magát, s kibújt a rókalyukból. A kandúr és a rigó csak erre vártak, megragadták, ütötték-verték, ahol érték, amíg csak el nem hordta az irháját. Akkor fogták a kakast, beültették egy vesszőkosárba, s hazavitték.
    Azóta is boldogan élnek.

    Pin It on Pinterest