Skip to content

Romhányi József: A teve fohásza

    A teve fohásza

    Monoton
    üget a süppedő homokon
    a sivatag lova,
    a tétova teve
    tova.
    Hátán rezegve
    mozog a
    rozoga
    kúp
    alakú púp.
    A helyzete nem szerencsés.
    Apró szemcsés
    homokkal telve
    a füle, a nyelve.
    Sóvár szemekkel kutat
    kutat.
    Még öt-hat nap
    kullog baktat.
    Az itató tava távol,
    s oly rettentő messze még az oázis.
    Erre utal az alábbi fohász is:

    – Tevék ura!
    Te tevél tevévé engem eleve,
    Teveled nem ér fel tevefej tétova veleje.
    Te terved veté a tevevedelő tavat tavaly távol,
    de tévednél, vélvén,
    vén híved neved feledve
    elvetemedve
    vádol.
    Nem! Vidd te tevelelkem hovatovább tova,
    mivel levet – vert vederbe
    feltekerve – nem vedelve
    lett betelve
    a te tevéd szenvedelme.
    Te nevedbe
    legyen eme
    neveletlen tevetetem
    eltemetve!

    S evezzevel ava teve
    levelkévét kivilevelhevelteve.

    Pin It on Pinterest