indián mese

A teknősbéka odújában ült, és a sípján játszadozott. Az óriás meghallotta, s így szólt:

-Ez csak a teknősbéka lehet. Megyek s megfogom.

Odament az odúhoz. A teknősbéka javában fújta.

-Ping-ping-ping-kulo-pong-ping!

Mire az óriás bekiáltott:

-Hallod-e, teknős!

A teknősbéka így felelt:

-Ú!

-Gyere elő, te teknős – folytatta az óriás -,s mérkőzzünk meg!

-Jól van – felelt a teknősbéka -,mérkőzzünk meg, ha úgy akarod.

Az óriás bement az erdőbe, levágott egy iszalagot, s kivitte a folyópartra, aztán így szólt:

-Fogd meg az egyik végét, én megfogom a másikat. Te menj be a vízbe, s húzzad. Hadd lássuk, ki húzza el a másikat!

-Jól van, óriás – mondta a teknősbéka, s máris ugrott be az iszalaggal a folyóba.

Itt gyorsan egy nagy hal farkára kötötte, kiúszott, s elbújt a bozótban.

Az óriás nekihuzakodott az iszalagnak. De húzta a hal is, s nyakig húzta be az óriást a vízbe. A teknősbéka látta ezt a bozótból, s jót kacagott.

Amikor az óriás jól elfáradt, így szólt:

-Győztél, teknős!

Erre a teknősbéka becsusszant a folyóba, az iszalagot eloldozta a hal farkáról, s szépen kisétált a partra.

Az óriás így szólt:

-Fáradt vagy-e, teknős?

S a teknősbéka így felelt:

-Nem én. Mitől is volnék fáradt?

Erre az óriás azt mondta:

-Most már bizonyosan tudom, hogy benned emberemre akadtam. Elköltözöm erről a vidékről, élj békességben!