indián mese
A teknősbéka odújában ült, és a sípján játszadozott. Az óriás meghallotta, s így szólt:
-Ez csak a teknősbéka lehet. Megyek s megfogom.
Odament az odúhoz. A teknősbéka javában fújta.
-Ping-ping-ping-kulo-pong-ping!
Mire az óriás bekiáltott:
-Hallod-e, teknős!
A teknősbéka így felelt:
-Ú!
-Gyere elő, te teknős – folytatta az óriás -,s mérkőzzünk meg!
-Jól van – felelt a teknősbéka -,mérkőzzünk meg, ha úgy akarod.
Az óriás bement az erdőbe, levágott egy iszalagot, s kivitte a folyópartra, aztán így szólt:
-Fogd meg az egyik végét, én megfogom a másikat. Te menj be a vízbe, s húzzad. Hadd lássuk, ki húzza el a másikat!
-Jól van, óriás – mondta a teknősbéka, s máris ugrott be az iszalaggal a folyóba.
Itt gyorsan egy nagy hal farkára kötötte, kiúszott, s elbújt a bozótban.
Az óriás nekihuzakodott az iszalagnak. De húzta a hal is, s nyakig húzta be az óriást a vízbe. A teknősbéka látta ezt a bozótból, s jót kacagott.
Amikor az óriás jól elfáradt, így szólt:
-Győztél, teknős!
Erre a teknősbéka becsusszant a folyóba, az iszalagot eloldozta a hal farkáról, s szépen kisétált a partra.
Az óriás így szólt:
-Fáradt vagy-e, teknős?
S a teknősbéka így felelt:
-Nem én. Mitől is volnék fáradt?
Erre az óriás azt mondta:
-Most már bizonyosan tudom, hogy benned emberemre akadtam. Elköltözöm erről a vidékről, élj békességben!