Benedek Elek: A soknevű királyfi

A soknevű királyfi
Kattints a post értékeléséhez!
[Összesen: 4 Átlag: 4]

Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon túl, az Óperenciás-tengeren innét, volt egy királyfi. Szép, ügyibevaló legény volt ez a királyfi, megakadt a szem rajta, az is volt, amit a tejbe aprítson (meghiszem azt, hogy volt!), de mikor miért, miért nem, a jó Isten tudja, én nem, a szomszéd ország királya nem adta neki a leányát, pedig az, úgy láttam, mint ma, igaz hajlandóságot mutatott a királyfihoz.

Hej, megszégyelli magát a királyfi erősen, nem is, mert hazamenni az ő országába, ott maradt a királykisasszony országában, szállást vett a város végén egy vendégfogadóban, s onnét négy álló hétig ki sem mozdult. Gondolkozott éjjel-nappal, törte a fejét, mit csináljon: szerette volna visszafizetni a királynak a csúfságot. Egyszer aztán mit gondolt, mit nem, felöltözött borbélylegénynek, s ment egyenest a király palotája elé.

Be akar menni az első kapun, de a kapus megállítja:

– Hé, atyafi, megállj! Hogy hívnak?!

– Engem Pálinkának – felelt a királyfi.

– Ej, ilyen-olyan adta, eltakarodj innét! – mordult rá a kapus.

Eloldalog a királyfi, megy a második kapuhoz, de ott is megállítja a kapus:

– Mit akarsz?! Hogy hívnak?!

– Ilyesvalaminek – felelt a királyfi.

– No, még ilyesvalami nevet nem hallottam – mondotta a kapus.

– Jó lesz, ha elkotródol, mert látom, hogy nem jóban jársz! Elkotródik a királyfi, de a harmadik kapunál is szerencsét próbál.

Kérdi a kapus: – Hogy hívnak?

– Engem Négyhételőttnek!

– No – mondta a kapus -, ilyesvalami nevet sem ezelőtt nem hallottam, sem ezután nem hallok többet!

Mit akarsz? Mi a mesterséged?

– Borbélylegény vagyok. Szeretném megberetválni a királyt. Tudom, hogy még úgy senki meg nem beretválta. Megemlegetné halála napjáig.

– Hát, ha olyan híres borbély vagy, akkor csak eredj be isten hírével, jó kenyered lesz a királynál. Bemegy a királyfi, de nem ment egyenest a királyhoz, hanem először befordult a konyhára.

Kérdi a szakácsné: – Kit keres maga, lelkem? Mi a neve?

– Macska az én nevem, kincsem, szakácsné.

– Ó, hogy a macska rúgja meg, de különös neve van!

– Itthon van-e a királykisasszony?

– Itthon biz a, lelkem, ki sem mozdul a szobájából, sír éjjel-nappal.

– Ugyan mért sír? – Mert nem adták ahhoz a királyfihoz, aki itt járt négy hét előtt.

– No, én éppen attól a királyfitól jövök. Levelet hoztam a királykisasszonynak. Tudom, megvigasztalódik, ha elolvassa.

– Csak vigye, lelkem, vigye. Megmutatta, hogy merre menjen, de a királyfi visszafordult az ajtóból. – Hallja, kincsem, szakácsné, mi lesz vacsorára? Majd visszajövök.

– Túrós rétes, lelkem. Csak jöjjön, jó szívvel várom! Azzal elment a királyfi, keresztülsompolygott vagy huszonnégy szobán, úgy talált a királykisasszony szobájára. Hát csakugyan igaza volt a szakácsnénak, most is sírt a királykisasszony, vörös volt a szeme a sok sírástól.

– Jó napot, szomorú királykisasszony! – köszöntötte a királyfi. Megijed a királykisasszony, nagyot sikolt: – Jaj, ki vagy, mit akarsz?!

– Túrós Rétes a nevem, felséges királykisasszony, meg ne ijedjen tőlem.

– Túrós Rétes! No, még ilyen nevet sem ettem világ életemben! – mondta a királykisasszony, s olyan lelkiből kacagott, hogy csengett belé a palota.

– Hát mért jöttél, Túrós Rétes? – kérdezte a királykisasszony, mikor jól kikacagta magát.

– Nézz meg jól, királykisasszony, nem ismersz meg?! Hej de még csak most sikoltott nagyot a királykisasszony!

– Jaj, hogy mertél ide jönni! Vége az életednek s az enyémnek is, ha megtudja az apám! No de mit csináljon? Nem volt szíve, hogy elkergesse a királyfit, ott is maradt az estig, beszélgettek édesen, kedvesen, s tanakodtak, hogy s mint lehetne a király szívét megfordítani.

Este aztán elbúcsúzott a királyfi, ott hált a konyhán, de sem neki, sem a királykisasszonynak egész éjjel nem jött álom a szemére. Reggel megy be a királyné a leányához, látja, hogy milyen halovány az arca, összecsapja a kezét. – Jaj, lelkem, leányom, mi bajod esett?!

Mondta a királykisasszony: – Nem esett nekem semmi bajom, édesanyám, csak nem tudtam aludni a Túrós Rétes miatt. Ezalatt a királyfi bement a királyhoz, s ajánlotta magát, hogy csak fogadja fel udvari borbélynak, mert ő úgy beretvál, ahogy még borbély nem beretvált, amióta áll a világ.

– Hogy hívnak? – kérdezte a király.

– Ilyesvalaminek – felelt a királyfi.

– No, Ilyesvalami, hát nyírd le a hajamat, s beretválj meg! Ha megtetszik a munkád, úri dolgod lesz az én udvaromban. Leül a király, a királyfi meg hajnyírásnak lát, de csak féloldalt vágta le a haját, s beretválni is csak féloldalt borotválta meg. Aztán se szó, se beszéd, lecsapta az ollót meg a beretvát, kiugrott az ajtón.

Felszökik a király, szalad a tükörnek, nézi magát, s nagyot ordít, szörnyű éktelen volt a feje. – Megállj, gazember, megállj! – ordított a király, s szalad szobáról szobára. Először is a lányával találkozott.

– Nem láttad Ilyesvalamit?

– Jaj, nem láttam én semmit, nem is látok a szememmel, egész éjjel nem tudtam aludni Túrós Rétes miatt. Szalad a király a konyhára.

– Nem láttad Ilyesvalamit?

– Nem láttam, felséges királyom, de Macska éppen most szaladott el.

– Megbolondultak ezek? Mind félrebeszélnek! Szalad le a harmadik kapushoz.

– Nem láttad Ilyesvalamit? – Ilyesvalamit nem, de most futott erre Négyhételőtt.

– Bolond! – ordított a király, s nagyot ütött a kapusra. Szalad a második kapushoz:

– Nem láttad Ilyesvalamit?

– Bizony láttam, felséges királyom, éppen most futott az első kapu felé.

– No, végre hallok okos beszédet is! Szalad az első kapushoz. Az ott fetrengett a kapu előtt, s nagyokat nyögött. A királyfi vágta földhöz, mert nem akarta kiereszteni.

– Láttad Ilyesvalamit?

– Nem láttam, felséges királyom.

– Hát mért fekszel a sárban?

– Mert a Pálinka levert a lábamról.

– Ej, szedtevette gazembere, hát te annyi pálinkát iszol, hogy lever a lábadról?!

Cudarul elpáholta a kapust, s visszaszaladt a palotába. Ott aztán lassanként kitudódott, hogy a királyfi volt az ármányos borbély. Na, mit tehetett a király.

Gondolta, még erősebben csúffá teszi a királyfi, inkább neki adja a leányát. Egyszeriben üzentek, csak jöjjön bátorsággal, neki adják a királykisasszonyt. De jött is a királyfi mindjárt, s még aznap megtartották a lakodalmat. Holnap legyen a vendégetek a soknevű királyfi!