Skip to content

Gyulai Pál: A róka, a medve és a szegény ember

    A róka, a medve és a szegény ember

    Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény ember. Ez a szegény ember egy reggel két tehenével elindult szántani. Amint az erdő mellett megyen, egyszer csak hall valami bömbölést és makogást. Bemegy az erdőbe megnézni, vajon mi lehet az? Hát látja, hogy egy nagy medve verekedik egy kis nyúllal.

    — No még ilyet sem láttam életemben — mondja a szegény ember és olyan jóízűen kacagott rajta, hogy majd kipukkant.
    — Ejnye, veszett hordta embere, hogy mersz te rajtam kacagni?! — rivallott rá a medve. — No ezért meglakolsz, tehenestül együtt megeszlek.

    A szegény ember bezzeg most már nem kacagott s nagyon kérte a medvét, hogy legalább estig ne egye meg. Addig felszántja a földjét, szegény háza népe, hogy ne maradjon kenyér nélkül.
    — No hát estig nem bántlak, de akkor megeszlek!
    Azzal a medve elment dolgára, a szegény ember pedig búsan szántogatott. Délfelé odavetődött egy róka. Észrevette, hogy a szegény ember búsul. Kérdezte tőle, mi baja?
    A szegény ember elmondta, hogy járt a medvével.

    — Ha csak ennyi a baj, azon könnyen tudok én segíteni. Semmi bajod se lesz, magad is megmaradsz, a tehened is s még a medve bőre is a tied lesz. De mit fizetsz, ha megsegítlek?
    A szegény ember nem tudta, mit ígérjen, mert nemigen volt miből. Végre kilenc tyúkban és egy kakasban egyeztek meg. Nehezen ígérte meg a szegény ember, mert nem tudta, honnan teremtse ki; de mégis megígérte.

    — No, most már, szegény ember, hallgass rám! Mikor a medve estefelé idejön, én elbúvok a bokorban s kürtölök, ahogy a vadászok szokták. Akkor a medve azt kérdi: mi az? Te azt mondod: vadászok jönnek. Erre a medve megijed s kér, hogy bújtasd el. Te belebújtatod a szeneszsákba s megmondod neki, hogy meg ne mozduljon. Én akkor kijövök a bokorból s kérdem: mi van abban a zsákban? Te azt mondod: szenes tőke. Én nem akarom elhinni s azt mondom: vágd abba a csúcsba a fejszédet! Te meg fejbe vágod a medvét.

    A szegény ember megörvendett a jó tanácsnak s követte is. Minden úgy történt, ahogy a róka mondta. A medve pórul járt s a szegény ember megszabadult tehenestül.
    — Nem megmondtam, hogy így lesz? — mondá a róka.
    — Tanuld meg ebből, hogy többet ésszel, mint erővel. De nekem most dolgom van, hazasietek. Hanem holnap elmegyek hozzád a kilenc tyúkért s az egy kakasért. Jó kövérek legyenek! Otthon légy, mert különben megkeserülöd!

    A szegény ember szekerére vette a medvét, vígan tért haza; otthon jó vacsorát kapott, jól aludt rája s nem sokat félt a rókától, mert megtanulta tőle: többet ésszel, mint erővel.
    Reggel alig nyitotta ki szemét, már kopogtatta az ajtót a róka s kérte a kilenc tyúkot és az egy kakast, de ráadásul még hét csibét, meg három fiatal récét is.
    Mindjárt, komám, mindjárt, csak felöltözöm — rnondá a szegény ember, aki nagyon megharagudott a követelődző rókára.

    Hamar felöltözött, de nem nyitotta ki az ajtót, hanem megállóit a ház közepén s elkezdett a szájával csaholni.
    — Te szegény ember, mi tesz úgy, csak nem kopó?
    — Bizony, komám, kopó az, mégpedig két kopó. Itt aludtak az ágy alatt, nem tudom, honnan kerültek ide. Megérezték a szagodat, ki akarnak rohanni, alig tudom már tartani őket!
    — Csak addig tartsd, amíg elfutok. Nem bánom, maradjon inkább neked a tyúk is, a kakas is.
    Mire a szegény ember kinyitotta az ajtót, a róka már túl volt ungon-berken. Nagyot kacagott rajta s még talán most is kacag, ha meg nem halt.

    Pin It on Pinterest