Skip to content

A macska neve (japán népmese)

    A macska neve (japán népmese)

    Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy idős házaspár. Gyermekük nem lévén páros magányban éldegéltek, amúgy csöndes-öregesen.Történt egyszer, hogy valaki megajándékozta őket egy kismacskával.

    – Ide figyelj, Mama! – szólt egy napon az öregember. – Adni kéne ennek a macskának valami jó nevet. De olyat, hogy mindenkinek az erő jusson róla az eszébe.
    – Igazad van, Papa. Mi lenne, ha mondjuk Benkének hívnánk? Hiszen Benké jeles vitéz volt.
    – Ugyan már, Mama! Hiszen ez nősténymacska! Hogyan is adhatnánk neki férfinevet?! – csóválta a fejét az öreg.
    – Persze, persze, igaz is… Hát akkor legyen Tomoe Gozen a neve!
    Ez a híres asszony egy Kiszo Josinaka nevű vitéznek volt a felesége, s arról nevezetes, hogy lovon s páncélban vonult csatába a férje oldalán.

    – Cicc! Tomoe Gozen, cicc! – ízlelgette a nevet az öreg, de sehogy se tetszett neki.
    – Túl hosszú! Beletörik az ember nyelve. Valami jobb kéne!
    Hát ahogy így fontolgatták, latolgatták a kis jószág nevét, egyszer csak beállított hozzájuk az egyik szomszéd.
    – Hát kend meg, bátyám, min töprenkedik úgy? – fordult a jövevény a macska előtt ülő öreghez. – Valami baja van tán szegénykének?
    – Semmi, semmi! Csak a nevén töröm a fejem. Valami erőt hirdető nevet szeretnék, de nem jut az eszembe semmi kedvemre való.
    – Ugyan már, mit kell azon annyit rágódni! Hát mért nem hívja kend Tigrisnek? Elvégre az állatok között mégiscsak az a legerősebb!
    – Milyen igaza van! Tigris! Ez jó lesz! – bólogatott az öreg. Így hát abban maradtak, hogy a macskát Tigrisnek fogják szólítani.

    Hanem másnap benézett hozzájuk a másik szomszédjuk is.
    – Hogy hívják a cicust? – kíváncsiskodott.
    – Szeretnénk, ha erős macska válna belőle, ezért elneveztük Tigrisnek.
    – No, bátyámuram, ha valóban erős nevet szeretnének, akkor miért nem hívják inkább Sárkánynak? Hiszen a szólás is úgy tartja, hogy a Tigrisnél a Sárkány előbbre való!
    – Való igaz! – helyeselt az öreg, s a macskát átkeresztelte Sárkányra.
    Igen ám, de egyszer meghallotta a különös macskanevet a szemközt lakó ember.
    – Milyen furcsa neve van ennek a macskakölyöknek! Még hogy Sárkány! Ki hallott már ilyet? – gúnyolódott.

    Erre az öreg elmesélte neki, hogy s mint lett a kismacskából Sárkány. Hanem a szemben lakó ember kinevette:
    – Ugyan miket beszél kend, bátyám! Hiszen ha az égen felhő nem lenne, hogyan is tudna a sárkány fölröpülni? Márpedig ha a felhő a sárkánynál gyöngébb lenne, nem bírná azt az égen megtartani!
    Kissé zavarba jött az öreg a pirongatásra, de mert igazat adott a szemben lakónak, hát ettől kezdve Felhőnek szólította a macskát.

    Egyszer aztán meglátogatta őket a szomszédos faluban lakó atyafiuk.
    – Hallom, hogy nálatok Felhőnek hívják a macskát! De gondolj csak bele, sógor, ha elkezd fújni a szél, bizony elsöpri az égről a felhőket! Ha igazán erős nevet akarsz, akkor hívd inkább Szélnek a cicádat!
    A sógor érvelése meggyőzte az öreget, s a kismacskát attól kezdve Szélnek szólítgatták.
    Ám néhány nap múltán betoppant hozzájuk a hátsó szomszédjuk.
    – Most jut csak eszembe, hogy kendtek nemrégiben kaptak egy kismacskát. Ugyan mi lett a neve?
    – Szélnek neveztük el. Ugye jó név? – bátortalankodott az öreg, s azzal elmesélte miként cserélődött a macska neve Tigrisről Sárkányra, arról Felhőre, s a végén Szélre.
    – Álljunk csak meg! – intette le a szomszéd. – Ha jobban meggondoljuk, akkor van ám valami, ami még a szélnél is erősebb! Na, mit gondol, bátyám, mi az? – adta föl a találós kérdést.
    – Hm? Vajon mi lehet az? – töprengett az öreg.
    – Hát a fal, bátyám! A fal! Mert fújhat a szél bármilyen erősen, azért a ház falát mégsem tudja ledönteni!
    – Az már igaz! – egyezett bele az öreg, s a macska nevét Falra változtatta.
    Hanem a ház, amelyben az öregek éltek, legalább olyan vén volt már, mint a lakói, így hát sok volt benne az egér is. Itt is, ott is öklömnyi egérlyukak tátongtak a falon.
    – Te, Papa! Nem gondolod, hogy azért van még valami, ami a falnál is erősebb? – kérdezte egy reggelen a feleség, amikor megakadt a szeme a lyukakon. – Nézd csak, milyen lesz a fal, ha az egér kirágja!
    – Igazad van, Mama! Erre nem is gondoltam! Márpedig akkor nincs más választásunk, mint hogy Egérnek kell hívnunk a kismacskát…
    – No de várj csak, Papa! Hiszen előbb-utóbb ez a kölyökmacska is fölnő. S ha nagy lesz, akkor egerészni fog! Vagyis az egérnél is erősebb lesz, ugye?
    – Bizony, Mama! A macska a világon a legerősebb! – hagyta jóvá az öreg.
    Így lett végül is a macska neve: Macska!

    Pin It on Pinterest