Gárdonyi Géza: A kiscsacsi meg a nagy nyuszi

húsvéti nyuszi
[Total: 0    Average: 0/5]

-Kelj fel kis csacsi fiam – szólt hajnalban a nagy csacsi az istállóban. Kiviszlek ma a mezőre.

Hopp, felugrik a kis csacsi. Összeüti a bokáját. Jó reggelt kíván a mamájánakés kérdezi a fülét vidáman megbillentve.

–  Mi az a mező, anyukám?

–  A mező – feleli a nagy csacsi – nem egyéb, mint egy nagy-nagy zöld asztal. Olyan nagy, hogy az egyik szélétől a másikig sohase tudod végigenni.

Ez tetszett a kis csacsinak. Táncolva ment az anyja után a mezőre. Amint ott legelésznek, egyszer csak odafut az anyjához a kis csacsi:

–  Jaj, de megijedtem.

–  Mitől?

–  Furcsát láttam.

–   Mit láttál?

–  Icike-picike kis csacsikat

–  Mekkorákat?

–   Mint a fülem.

–  Nem lehet az.

–  De bizony. Úgy ugráltak, mint a szöcske. Gyere, nézd meg, ha nem hiszed.

Odavezeti az anyját. Hát két kis nyúl ül ott a fű között. Éppen mosakodtak.

–   Jaj, mit látok? Mekkora két nyulat látok? – kiáltott a kis nyúl.

–   Nem nyulak ezek, te kis csacsi – szólt az öreg nyúl.

Az öreg szamár pedig azt mondta erre a fiának:

–  Nem csacsik ezek, te kis nyúl.

És mind a ketten barátságosan néztek egymásra.

Mikor jól megnézték egymást, a kis csacsi hazament a nagy csacsival és a kis nyuszi a nagy nyuszival.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük