Kormos István: A kevély kiskakas

A kevély kiskakas
[Total: 0    Average: 0/5]

Hol volt,
hol nem volt,
volt egy kevély
kiskakas
tarka tollas,
tarajas,
piros lábú,
piros csőrű,
begyeskedõ
kiskakas.

Ejhaj, csibekas!
Kevély volt a kiskakas.
Ez a kevély,
kiskakas,
tarka tollas,
tarajas,
talált egy szem
gyöngyöcskét-
csillogó,
villogó,
kényes,
fényes
gyöngyöcskét.

Ejhaj, csibekas!
Megörült a kiskakas.
Hát a kevély
kiskakas,
tarka tollas,
tarajas,
kitátotta
csőröcskéjét.
Csőriben a
gyöngyöcskével,
kényeskével,
fényeskével,
ideszállt,
odaszállt,
az udvaron
szaladgált
a kis kevély kakaska.

Ejhaj, csibekas!
Szaladgált a kiskakas.
Meglátta egy
tyúkocska,
s kérve-kérte:
“Kakaska!

Add ide a
gyöngyöcskét
hadd játszódjak
kicsinykét.”
De a kevély
kakaska
a gyöngyöcskét
nem adta.
Szaladt
szaladt
messzire,
gyöngyöcskével
csőribe’
meg se állt a Tiszáig,
Tisza szélső partjáig.

A víz fölé hajolva
mit látott a habokba?
Egy kevély
kiskakast,
tarka tollast,
tarajast,
kényes,
fényes
gyöngyöcske
ragyogott a
csőribe.
Egy garas,
két garas!
Elámult a kiskakas!

Piros csőrrel
tátogatott,
gyöngyöcskéhez
odakapott.
Mikor csőrét
kitátotta,
gyöngyét vízbe
pottyantotta.
Volt, nincs,
hova lett?
A gyöngyöcske
oda lett!
Kukurikú, csibekas!
Megjárta a kiskakas.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük