Skip to content

Kormos István: A kevély kiskakas

    A kevély kiskakas

    Hol volt,
    hol nem volt,
    volt egy kevély
    kiskakas
    tarka tollas,
    tarajas,
    piros lábú,
    piros csőrű,
    begyeskedő
    kiskakas.

    Ejhaj, csibekas!
    Kevély volt a kiskakas.
    Ez a kevély,
    kiskakas,
    tarka tollas,
    tarajas,
    talált egy szem
    gyöngyöcskét-
    csillogó,
    villogó,
    kényes,
    fényes
    gyöngyöcskét.

    Ejhaj, csibekas!
    Megörült a kiskakas.
    Hát a kevély
    kiskakas,
    tarka tollas,
    tarajas,
    kitátotta
    csőröcskéjét.
    Csőriben a
    gyöngyöcskével,
    kényeskével,
    fényeskével,
    ideszállt,
    odaszállt,
    az udvaron
    szaladgált
    a kis kevély kakaska.

    Ejhaj, csibekas!
    Szaladgált a kiskakas.
    Meglátta egy
    tyúkocska,
    s kérve-kérte:
    “Kakaska!

    Add ide a
    gyöngyöcskét
    hadd játszódjak
    kicsinykét.”
    De a kevély
    kakaska
    a gyöngyöcskét
    nem adta.
    Szaladt
    szaladt
    messzire,
    gyöngyöcskével
    csőribe’
    meg se állt a Tiszáig,
    Tisza szélső partjáig.

    A víz fölé hajolva
    mit látott a habokba?
    Egy kevély
    kiskakast,
    tarka tollast,
    tarajast,
    kényes,
    fényes
    gyöngyöcske
    ragyogott a
    csőribe.
    Egy garas,
    két garas!
    Elámult a kiskakas!

    Piros csőrrel
    tátogatott,
    gyöngyöcskéhez
    odakapott.
    Mikor csőrét
    kitátotta,
    gyöngyét vízbe
    pottyantotta.
    Volt, nincs,
    hova lett?
    A gyöngyöcske
    oda lett!
    Kukurikú, csibekas!
    Megjárta a kiskakas.

    Pin It on Pinterest