izlandi mese
Messze északon, Izlandban történt. Egy szép csöndes estén az egyik falu apraja-nagyja a barátságos fényű holdat leste. A hold az egyik hegycsúcsról világított feléjük, és olyan közelinek tűnt, hogy azt hitték, akár a kezükbe vehetnék, csak fel kellene menni érte a hegycsúcsra.
Milyen jó is volna, ha lehozhatnák magukhoz, a faluba! A sötét téli estéken milyen szépen világolna! Bizony nem kellene pislogó lámpafénynél vakoskodniuk, ha az asszonyok szőni, fonni akarnak. Addig-addig mondogatták, hogy milyen jó is volna, míg végül elhatározták, hogy megszerzik maguknak a szelíd fényű holdat.
A falu legerősebb legényi vágtak neki a hegynek, melynek csúcsáról oly hívogatón fénylett. Hamarosan föl is értek a hegytetőre, de jaj, a holdat már nem lelték ott, fenn úszott a magas égbolton. Délnek tartott, s nemsokára egy másik hegycsúcsról fénylett feléjük. A legények meg utána. Megmászták azt a másik hegyet is, de a holdat már ott sem találták, már csak visszfénye csillant a hideg köveken.
S így tartott az egész éjszaka. A hold békésen szállt a sötétkék égbolton délnek, mindig távolabbi és távolabbi hegycsúcsokról fénylett feléjük; az égen halovány felhők úsztak a nyomában, lent a földön meg egyre nehezülő léptekkel követték útját a holdvadászok.
-Alighanem fél tőlünk, azért menekül! – mondta az egyik legény. – Csalogassuk magunkhoz, ne szálljon már tovább, mert sohasem érjük utol!
Megálltak hát a holdvadászok egy hegycsúcson, s csalogatni a kezdték a holdat, így:
Hold, szép holdacska,
szállj a tenyerembe!
Vajas kenyér vár terád,
itt van a zsebembe!
De a holdnak nem kellett a vajas kenyér, nem szállt a vadászok tenyerébe, egyre messzebb úszott dél felé, egyre távolabbi csúcsokon csillant a fénye. A legények üres zsebbel, üres kézzel, pirkadattal tértek vissza a falujukba. A hold meg folytatta útját fenn a magasban, hogy szelíd fényéből egyformán jusson az egész világnak.