Skip to content

Varga Katalin: A hold ruhája

    A hold ruhája

    A tó mellékén élt Rák Aranka, a híres varrónő. Meghallotta hírét a hold is. Gondolta, varrat nála új ruhát.

    – Unom már ezt a kifakult ezüstruhát. nem varrnál nekem egyet aranyból? – kérdezte a rákot, amikor felkereste.
    – Örömmel megvarrom. Ám előbb méretet kell rólad vennem – szólt Rák Aranka a kövér holdhoz.

    Így is lett.
    Rák Aranka elővette aranyollóját, és kiszabta a ruhát. Utána elővette aranytűjét, aranycérnáját, s a ruhát megvarrta. Várta a holdat ruhát próbálni. A hold meg is érkezett.

    -Furcsa dolog – szemlélte munkáját a rák. – Pontos mértéket vettem rólad, a ruha mégis bő.
    -Úgy látszik, fogytam – válaszolt a hold.
    -Majd beveszek a ruha bőségéből – mondta Rák Aranka.

    Felfejtette és újra varrta az aranyruhát.
    A következő próbán a ruha még mindig bő volt. A türelmes rák a ruhát ismét átvarrta. Várta, várta a holdat. A hold megérkezett. Olyan vékony, olyan karcsú volt, mint egy kifli.
    -Beteg vagy? Mi történt veled, hogy ennyire fogysz? – aggódott Aranka.
    -Nincs semmi bajom. Kitűnően érzem magam – felelte a hold.
    Aranka a ruhát ismét felfejtette, átszabta és megvarrta. Várta, várta a holdat, de az nem jött. Kitekintett az égre. A hold ott sem volt.

    Mikor a hold ismét megérkezett, Aranka csodálkozva látta, hogy meghízott.
    -Ki kell a ruhádból engednem, mert most meg szűk – sóhajtotta a rák.
    -Nem bánom, de igyekezz megvarrni – felelte a hold ingerülten. – Unom már ezt az örökös próbát! Még sohasem láttam ilyen ügyetlen varrónőt!

    A szegény kis rák ismét hozzáfogott a varráshoz. Varrt, varrt szorgalmasan. Csillagokat is varrt a ruhára, hogy minél szebb legyen. Csillogott-villogott az aranyruha, mint egy csodálatos tündérköntös.

    -Ó, de gyönyörű! Igazi, tökéletes munka! Tündér Ilonának sincs szebb ruhája! – ámuldoztak a kis állatok.
    A hold megérkezett. Gömbölyű, kövér volt, mint egy jókora labda.
    -Ó, jaj nekem! – sírt Aranka. – Ilyen csodát még sohasem láttam. Hol sovány vagy, hol meg kövér. Mi történt már ismét veled?

    A ruha persze teljesen használhatatlan volt. A kövér teliholdra rá sem ment.
    -Mit tettél a gyönyörű aranyszövetemmel? – toporzékolt a hold. – Összeszabdaltad, szétnyirbáltad. most miben megyek a csillagok báljára?
    A ruhán már nem lehetett javítani. A hold mérgesen hazaballagott.
    Aranka, a rák pedig szégyenben leköltözött a tó fenekére.
    Fel sem jött többé.
    Ott lakik még ma is.

    Forrás: Gőgös Gúnár Gedeon

    Pin It on Pinterest