A földesúr és a szakács [Total: 0 Average: 0/5] moldáv mese Élt egyszer egy földesúr, sem jobb, sem rosszabb a többinél. Egy alkalommal kocsikázni készült új hintaján, és mielőtt útnak indult, előhívatta a szakácsot, és megparancsolta neki, hogy ebédre készítsen libát. -De jól vigyázz, nehogy egy darabot is megegyél a libából, mert jaj lesz neked! -Megértetted? -Megértettem. -Nos, ezt jól jegyezd meg magadnak, és azt is, hogy a liba készen legyen, mire hazaérek, ne legyen se kemény, se forró, se hideg, hanem olyan, hogy elolvadjon a szájban, és – még az ember lelke is örüljön. -Megértetted? -Megértettem. A földesúr kikocsizott, a szakács hozzáfogott a libához. Olyan szép aranyszínű ropogósra sütötte, hogy szebb nem is lehetett volna. Ránézett – és bizony csorgott tőle a nyála. Nem bírt magával a szakács, levágta a liba egy lábát, és megette. Hazatért a földesúr a kocsikázásból, és megparancsolta, hogy tálalják fel az ebédet. Mohón nekiesett a libának, de aztán észrevette, hogy hiányzik a liba egyik lába. -Ó, te gazfickó! – kiáltott a szakácsra. –No, jól van, megtanítalak én téged, de úgy, hogy csillagokat fogsz látni. Nem megtiltottam, hogy egyél a libából? -Megtiltottad, uram. -Akkor hogy mertél egy egész lábat megenni, mi? -Nem ettem én meg, uram! -Ha nem etted meg, hát hol a liba másik lába? – kiabált a földesúr. -Ki volt az a semmirekellő, aki meg merészelte enni? -De uram, hiszen a libának csak egy lába van! A földesúr majdnem kiugrott a bőréből. -Te bolonddá akarsz tenni! Ki mondta, hogy a libának csak egy lába van? -Gyerünk a tóhoz, magad is meglátod? -Gyerünk – mondta a földesúr -, de tudod, mi lesz, ha hazudtál? Akkor én… akkor én magam sem tudom, mit csinálok veled! No, elmentek a tóhoz, hogy megnézzék a libákat. A nap forrón, perzselően sütött. A libák bementek a vízbe, fél lábon álltak, másik lábukat szárnyuk alá húztak. -Nos, uram, látod, kinek van igaza? – kérdezte a szakács. – A libáknak csak egy lábuk van. -Ó, te semmirekellő! – kiáltott a földesúr, és karját meglendítve, hessegetni kezdi a libákat: – Sss… sss… – a libák megijedtek, előkapták lábukat a szárnyuk alól, és szétfutottak a parton, ki merre látott. -Nos, kinek van igaza – kérdezte a földesúr -, hány lába van a libának? Így felelt a szakács: -Uram, így kellett volna annak a sült libának is kiáltani: sss! Akkor az is előhúzta volna a másik lábát. A földesúr tágra nyílt szemmel bámult. Csak állt, egy szót se tudott szólni a csodálkozástól. Attól kezdve pedig mindig az asztalához ültette a furfangos szakácsot.