moldáv mese

Élt egyszer egy földesúr, sem jobb, sem rosszabb a többinél.

Egy alkalommal kocsikázni készült új hintaján, és mielőtt útnak indult, előhívatta a szakácsot, és megparancsolta neki, hogy ebédre készítsen libát.

-De jól vigyázz, nehogy egy darabot is megegyél a libából, mert jaj lesz neked!

-Megértetted?

-Megértettem.

-Nos, ezt jól jegyezd meg magadnak, és azt is, hogy a liba készen legyen, mire hazaérek, ne legyen se kemény, se forró, se hideg, hanem olyan, hogy elolvadjon a szájban, és – még az ember lelke is örüljön. -Megértetted?

-Megértettem.

A földesúr kikocsizott, a szakács hozzáfogott a libához. Olyan szép aranyszínű ropogósra sütötte, hogy szebb nem is lehetett volna. Ránézett – és bizony csorgott tőle a nyála.

Nem bírt magával a szakács, levágta a liba egy lábát, és megette. Hazatért a földesúr a kocsikázásból, és megparancsolta, hogy tálalják fel az ebédet. Mohón nekiesett a libának, de aztán észrevette, hogy hiányzik a liba egyik lába.

-Ó, te gazfickó! – kiáltott a szakácsra. –No, jól van, megtanítalak én téged, de úgy, hogy csillagokat fogsz látni. Nem megtiltottam, hogy egyél a libából?

-Megtiltottad, uram.

-Akkor hogy mertél egy egész lábat megenni, mi?

-Nem ettem én meg, uram!

-Ha nem etted meg, hát hol a liba másik lába? – kiabált a földesúr.

-Ki volt az a semmirekellő, aki meg merészelte enni?

-De uram, hiszen a libának csak egy lába van!

A földesúr majdnem kiugrott a bőréből.

-Te bolonddá akarsz tenni! Ki mondta, hogy a libának csak egy lába van?

-Gyerünk a tóhoz, magad is meglátod?

-Gyerünk – mondta a földesúr -, de tudod, mi lesz, ha hazudtál? Akkor én…

akkor én magam sem tudom, mit csinálok veled!

No, elmentek a tóhoz, hogy megnézzék a libákat. A nap forrón, perzselően sütött.

A libák bementek a vízbe, fél lábon álltak, másik lábukat szárnyuk alá húztak.

-Nos, uram, látod, kinek van igaza? – kérdezte a szakács. – A libáknak csak egy lábuk van.

-Ó, te semmirekellő! – kiáltott a földesúr, és karját meglendítve, hessegetni kezdi a libákat: – Sss… sss… – a libák megijedtek, előkapták lábukat a szárnyuk alól, és szétfutottak a parton, ki merre látott.

-Nos, kinek van igaza – kérdezte a földesúr -, hány lába van a libának?

Így felelt a szakács:

-Uram, így kellett volna annak a sült libának is kiáltani: sss! Akkor az is előhúzta volna a másik lábát.

A földesúr tágra nyílt szemmel bámult. Csak állt, egy szót se tudott szólni a csodálkozástól.

Attól kezdve pedig mindig az asztalához ültette a furfangos szakácsot.