Szél jár szerte a tájban, eljut távol-egekbe, Isten álma az éj most, holnapi hittel telve. Nyakban téli tarisznya, fákra dermed a pára, óév, bölcs öregember, fáradt vagy, nagyon árva. Éjfélt hoznak a percek, bucskázunk januárba, csillag fénye a hóval együtt hull a világra.

Alkonyodott. Az utca a szegényes, málló vakolatú házfalak miatt volt szürke, az ég pedig a dunyha vastagságú hófelhőktől.A karácsony ott lógott a levegőben, de ebből az utcán céltalanul bandukoló három fiúcska mit sem érzett. Nekik még sohasem volt karácsonyfájuk, mint ahogy az utcabeli ismerőseiknek sem….

Az egész úgy kezdődött, hogy otthon maradt az a fránya cetli. A cetli a bevásárlandókkal, amit anya írt össze, és amit nekem kellett volna megvennem. A pénzt is otthon felejtettem, de annak már nem is volt jelentősége, hiszen fejből amúgy sem tudtam volna felidézni, miért…

A karácsony akkor szép, hogyha fehér hóba lép, — nem is sárba, latyakba… Ropog a hó alatta. Hegyek hátán zöld fenyő, kis madárnak pihenő, — búcsúzik a madártól, őzikéktől elpártol. Beszegődik, beáll csak szép karácsony fájának; derét-havát lerázza, áll csillogva, szikrázva. Ahány csengő: csendüljön, ahány…

A dimbes-dombos vidéket, véget nem érő, örökzöld mohatakaróként borította a fenyves. Betakarta, elfedte a föld testén sebként csúfoskodó hasadékokat, éles peremű sziklakinövéseket. Ha valaki belehallgatott az erdő csendjébe, a madárfüttyön kívül a fák lélegzését is hallhatta. Béke és nyugalom honolt a tájon. A hatalmas, délceg…

A panelban évek óta egyforma volt a karácsony. A sematikus forgatókönyv szerint, elővették az ágyneműtartóból az összehajtogatott, ezüstszínű műfenyőt, ráaggatták a színes üveggömböket, az aranyszínű masnikat, az évről-évre megtartott, kőkemény szaloncukrot – mondván, amit evésre szánnak, azt úgyis frissen veszik, és napok alatt elfogy -,…

Úgy várom már a karácsonyt, sokat kell még aludni? Az adventi ablakaim segítenek megtudni. Minden nap kinyitok egyet, könnyebb így várakozni, megtudom, hogy addig nekem mennyi mindent kell tenni: mézeskalács sütit sütni, anyát, apát megölelni, kistesómat megnyugtatni, az asztalnál szépen enni, árva kutyát sétáltatni, szomszéd…

Élt a Hargita oldalában egy magányos fenyő. Senki sem lakott a közelében. Az erdő, de még a legkisebb bokor is olyan messzire volt tőle, hogy még a kiáltását sem hallották volna meg, nemhogy a sóhajtásait. Ezért aztán nem is kiáltozott, nem is sóhajtozott. Még a…