Szép tavaszi nap volt. Azt mondja az öreg disznó a cocáknak: – No, malac úrfiak, röf-röf, ma kisétálunk a mezőre, röf-röf. Azzal fölkerekedett az egész család, és kisétáltak a mezőre. tetszett a mező a malac úrfiaknak. – De jó itt lenni, ui-ui! – mondották. –…
2022 október


A liliomleány (magyar népmese)
Egyszer volt, hol nem volt, volt a világon egy igen jó király, kit minden rendü és rangu ember az országában ugy szeretett, hogy életét is odaadta volna érette. Felesége nem volt, s alattvalói azt kivánták, hogy házasodjék, olyan jó királyt hagyhasson örökösül, minő maga. Nagy…

Illyés Gyula: Az igazmondó góbé még igazabb kalandjai
Egyszer csak azon veszem észre magamat, hogy hát az apám házasodni akar, s anyámat akarja elvenni. Azt mondja nekem az apám: – Eridj a malomba, s őrless a lakodalomra kenyérnekvalót! Rajta szegény, kapom én nagy frissen magamat, mint ez a könnyű fickó itt, keresek egy…

A tökföld meséje
Volt egyszer valahol, Meseország határának közelében, szelíd dombok hajlatában egy pompás tökföld. A tökföldet egy szorgalmas házaspár művelte, termett is bőven, és amikor eljött az ősz, az asszony a piacra vitte a gyönyörű sütőtököket. A házaspár nem volt gazdag, de legalább megéltek abból, amit a…

A szalmakirály (magyar népmese)
Volt egyszer egy király, annak három fia és három leánya és a három fiu gyakorta kijárt sétálni, de leánytestvéreiknek nem volt szabad kimenni, azért is összebeszéltek, hogy ki fogják őket kérni atyjuktól. Haza érvén, legelsőben is a legöregebbik ment be atyjukhoz és kérte, hogy engedné…

Török Sándor: A törpe
Egyszer egy felnőtt szeretett volna látni egy törpét. De nem holmi alacsony termetű embert, esetleg csupasz képű liliputi színészt vagy éppen fazékfejű bohócot – egy törpét. Olyant, mint Rik-Roki-Rokka Pál vagy Kuka és a többiek, erdei törpék vagy az, akinek a szakálla a fába szorult,…

Koplaló Mátyás (magyar népmese)
Egyszer volt, honn nem volt, még az Óperenciás-tengeren is túl vót, ha túl nem vót, itt nem vót, de valahun csak vót. Vót egyszer egy diétázó ember. Jól megmakacsolta magát s eldöntötte úgy vékonyodék lö, hogy alig öszik valmit. Csoda vót, ha önni látta valaki….

Zelk Zoltán: Nyár és tél között
Nyár és tél között úgy vándorol Október, November, mint a poros országúton két szomorú ember. Kertek, lankák körül jönnek, mennek havas tájra, búsan integet utánuk egy kopár fa ága. Mint rossz gyerek, a szél őket sárral megdobálja, utánuk fut, ruhájukat s hajukat cibálja. Nyár mögöttük,…