Tamás István: Gyereknapra Megtelnek a játszóterek, mókázik most minden gyerek. Körbe állnak, énekelnek, zsákba futva versenyeznek. Székre állva lángost esznek, szemük, szájuk lekváros lesz. Boldogok most kicsik, nagyok, ünneplik a gyermeknapot. Vántsa Zoltán: Gyereknap Gyermeknap van, tortát süt az Anyuka – szól a rádió, nekem…

– Én vagyok a legerősebb és legokosabb állat – kérkedett büszkén a jaguár. – Ravaszságomnak, erőmnek és állhatatosságomnak nincsen párja a földkerekségen. Én vagyok az őserdő ura, nemhiába, retteg tőlem mindenki. Ott ült egy faágon egy kis kabóca, még az énekléssel is felhagyott, úgy figyelte,…

A kis antilop szeretett jól élni: szerette a jó ételeket, italokat. Manapság az állatok nem isznak mást, csak vizet, de azokban a régmúlt időkben bizony még úgy szüretelték a pálmabort, akárcsak az emberek ma. A kis antilop a maga borát olyan állatoktól vásárolta, akik föl…

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer, hogy elmentem Peregre, a mesék elejbe, ott voltak a mesék jászolhoz kötözve. Eloldtam egy cifrát, elmondok egy kurtát. Volt egyszer a világon egy királyasszony. Annak a királyasszonynak nem volt gyereke, pedig nagyon szerette volna. Amit csak lehetett, mindent…

Élt egy faluban egy vándorló róka. Tyúkot talált és elindult vele. Ment, mendegélt, amíg rá nem esteledett. Ekkor betért egy házhoz, de nem talált senkit otthon. Na jó, ment tovább a másikhoz, bekiáltott: – Nénike, nénike! Kijön a gazdasszony. – Ki az, ki van ott?…

Ahogy mentem, mendegéltem, elmentem Pelegre, ott láttam jászolhoz kötözve a sok mesét, abból választottam ezt a legszebbiket. Hol volt, hol nem volt, még az Óperencián is túlnan volt, az üveghegyen innen volt, kidőlt, bedőlt kemencének egy csepp oldala se volt, teli volt kaláccsal, egy se…

Szegény volt a molnár, s nyakán élt a fia. Egyetlen szamarát el kellett adnia. Hogy kényes bokáit kőben meg ne zúzza, lábainál fogva fölkötik egy rúdra, vállukra veszik, és mennek a teherrel, a molnár és fia. Szembejön egy ember, s elkezd hahotázni:”Viszik a szamarat! Nem…

János bácsi felállította a tuskót, méricskélte, méricskélte, aztán hir­telen magasba lendítette a fejszét, s nagy erővel rávágott. A tuskó rövid, száraz reccsenéssel esett ketté. Aztán még két-három hatal­mas ütés, s János bácsi már szépen fel is aprította. Sanyinak az volt a dolga, hogy az aprófát…