Köszönöm a verset, köszönöm a képet, én is kívánok hát nektek minden szépet… Rímeket faragva, percről percre járva, új esztendőben is mindig jobbat várva… Legyen a szerencse mindig kedves játék, tiszteljen meg téged, minden szép ajándék… Legyen élted napja olyan, mint kívánod, elkerüljön téged minden…
2021 december


Scheel és Sibylle Jung: Benedek apó karácsonya
Karácsony előtti napokban nagy hóesés kezdődött és nagyon hidegre fordult az időjárás. Muki a kis mókus, és két barátnője Zsuzsi és Paula, a két egér lányka, elhagyták az erdőt, és a falu felé igyekeztek, hogy a házaknál keressenek menedéket. Útközben az öreg erdei kápolna mellett…

Johannes Vilhelm Jensen: Morten szentestéje
Ingvar Hansen udvarában sötétedett már, noha alig lehetett valamivel több, mint négy óra. A cselédlány gyapjúkendőt kötött a fejére, úgy hordta a vizet. A gazda előjött a darálószínből, megállt az ajtóban, mellényéről leszedegette a szalmát, aztán felvette kabátját, és az udvaron át bement a házba….

Bakó Ágnes: Széllel bélelt karácsony
Úgy kezdődött az egész, hogy a Szél átfutott az erdőn. Megcibálta a fák koronáit – mert csudára szerette a fák koronáit megcibálni . s azzal már el is szelelt volna. De amíg átfutott a kopasz fák ezt mondták: – Srrr!…Zrrrr!… A fenyők meg ezt mondták: – Mit…

Móra Ferenc: Szép karácsony, szép zöld fája
Nyolcéves voltam, a harmadik elemibe jártam és először léptem a közszereplés terére. A közszereplés tere az öreg templomunk volt. Úri divatot kezdtek a városunkban, karácsonyfát állítottak föl a szentélyben, az oltár mellett s kerestek valami alkalmi kis rongyost, aki a mennyei fenyőt felköszöntse. No, szegény…

Lénárth Mária: A gyertya fénye
Megnyúlik a gyertya lángja, fényt bocsájt a kisszobára. Nagyanyóka szépen, csendben ül a fényben elmerengve. Nézi a gyertyának pislákoló fényét, és egy szép gondolat járja át egész lényét. Készülődik a karácsonyra, unokáit veszi sorba. Boldog mosoly jelenik meg ajkán… Hazajönnek mindig karácsony táján. Együtt gyújtják…

Christian Andersen: A tölgyfa utolsó álma
Nem messze a tengerparttól, egy égig érő hegynek az oldalán, élt egy vén tölgyfa: éppen háromszázhatvanöt esztendő telt már el vén feje fölött. De ez a tengersok év csak annyi volt ennek a fának, mint nekünk, embereknek, háromszázhatvanöt nap. Mi nappal talpon vagyunk, éjjel meg…

Heinrich Heine: A három királyok napkeletről…
A három királyok napkeletről bezörgettek minden házba: „Melyik a betlehemi út, te kedves fiú, te lányka?” De nem tudta ifjú, és nem tudta vén, és tovább ballagtak hárman: egy csillagocskát követtek ők, mely tündöklött kedves-vidáman. És József háza fölött megállt, ott bementek, meghajoltak: a kisborjú…