Libasült

Lev Tolsztoj: Hogyan osztotta el a paraszt a libákat

Egy szegény parasztnak nem volt már kenyere. Elhatározta, hogy kérni fog az uraságtól. Hogy ne menjen üres kézzel, megfogott egy libát, megsütötte s vitte. Az uraság átvette a libát s ezt mondta a parasztjának: – Köszönöm, te paraszt, ezt a libát, csak azt nem tudom,…

A macskakölyök

Lev Tolsztoj: A macskakölyök (igaz történet)

Vaszja és Kátya testvérek voltak. Volt egy macskájuk. Jött a tavasz, és a macska eltűnt. A gyermekek mindenütt keresték, de nem tudták megtalálni. Egyszer a csűr mellett játszottak, hát a fejük felett vékony hangú nyávogást hallanak. Vaszja felmászott a létrán a csűr fedele alá. Kátya…

Medve szekéren

Lev Tolsztoj: Medve szekéren (igaz történet)

Egy medvetáncoltató kocsmához érkezett, kapujához kötötte a medvét, s bement egyet inni a kocsmába. Odaérkezett egy postakocsis a trojkával. Odakötötte a rudast s ő is bement. Kalács volt a postakocsis szekerében. Megérezte a medve, hogy a szekérből jó szag árad, eloldotta magát, odament, felmászott s…

Ej-haj

Illyés Gyula: Ej, haj

Volt egyszer egy szegény ember, annak meg egy fiacskája. Nagyon szegények voltak. Az ember két kezével kereste a mindennapi kenyerét. Egyszer, mikor a gyerek már megnőtt s megokosodott, azt mondta: – Édesapám, jó volna valahova elmennem, szolgálatot keresni. – Ó, fiam – mondja az -,…

Disznó, kutya, macska, egér

Móricz Zsigmond: Disznó, kutya, macska, egér

Hajdinában az egér, A macskával egy testvér, A macska meg a kutyával, Ez meg disznó komájával. Hanem egyszer vége leve, A disznó nemes levele Elkallódott kézen-közön, Azóta van harag, özön. – Kutya komám! – disznó szóla, – Mennem kell a hizlalóba, Kutyabőröm te rád bizom, Vigyázz…

A sok juh meséje

Móricz Zsigmond: A sok juh meséje

Volt egyszer egy gazdag ember, Annyi juha, mint a tenger, Mint az árviz, ujjuju! Számlálhatlan sok a juh. Gazdag ember gondol egyet: Pénzmagra szert hogyan tegyek? Hej számadó, szóm van kenddel, Annyi juhom mint a tenger, Mint az árviz ujjuju, Számlálhatlan sok a juh, –…

A napkeleti bölcsek

Sík Sándor: A napkeleti bölcsek

Ama csillag után. A holdsugaras hideg éjszakában, Mint egy fehérlő, csendes álom, Úgy vonult el a komoly karaván. És elől ment a három. A sziklás föld mogorván és kopáron Feküdt el lábaik alatt. Méltóságos sora a száz tevének A harmaton halkan haladt. És mintha fehér…

Három csöndes őzikéről

Végh György: Három csöndes őzikéről

Havas erdők három őze, három csöndes őzikéje, öles hóban, lomha ködben elindult a szentmisére. Éjfél volt a havas erdőn, hűvös, bűvös téli éjfél, havas erdő három őze ballagott a csillagfénynél. Kis szívükben szomorúság, szép szemükben könnyű álom, öles hóban, lomha ködben ballagtak a holdvilágon. Messze…