Az aranykrajcár

Móra Ferenc: Az aranykrajcár

‘Fehér liliomszál, Nevető tulipán, Mi van a kezedben, Aranyos Julikám?’ „Hajlós fűzfavessző, Mogyorósuhogó: Fényes aranykrajcár, Mint a nap, ragyogó!” ‘Fehér liliomszál, Nevető tulipán, Ugy-e nekem adod, Aranyos Julikám?’ „Se mákos kalácsért, Se mézes kalácsért, Oda nem adhatom Senki szép szaváért.” ‘Fehér liliomszál, Nevető tulipán, Mit…

Boldog anyák napját

Weöres Sándor: A buba éneke

Ó, ha cinke volnék, útra kelnék, hömpölygő sugárban énekelnék – Minden este morzsára, búzára visszaszállnék anyám ablakára. Ó, ha szellő volnék, mindig fújnék, minden bő kabátba belebújnék – nyári éjen, fehér holdsütésben, elcsitulnék, jó anyám ölében. Ó, ha csillag volnék, kerek égen, csorogna a földre,…

Hapci hajó

Láng Etelka: A „Hapci” hajó

Gyorsan siklott a kis fehér hajó a Dunán, az oldalára Hapci törpét festet­ték teljes törpenagyságában. A fodros hullámok folyvást locsogtak, mint­ha Hapcival beszélgetnének, miközben simogatták hosszú szakállát. Ő meg boldogan hagyta, hogy a játékos hullámok piros sipkája hegyéről bukfen­cezzenek vissza a vízbe. Pityu a nyitott…

Kertem alján

Móra Ferenc: Kertem alján

Kertem alján lombot ontva vén akácfa vetkezik, ablakomba búcsút mondva nyújtogatja ágkezit. Ha szükellő őszi szellő simogatja sudarát, gallya rebben, halk zörejben sírja vissza szép nyarát. Puszta ágad bármi bágyadt, bármi búsan bólogat, vén akácom, e világon nincsen nálad boldogabb! Viharával, nyomorával, átaluszod a telet-…

A főtt borsó

Benedek Elek: A főtt borsó

Sok minden együgyűséget fogtak rá az oláhfalusi székelyekre, pedig nem együgyű ám az oláhfalusi nép, inkább csak színleli az együgyűséget, mely rendszerint ravaszságot takar. Erre vall az a történet is, amit most elmesélek. Egyszer régen, mikor még vasút nem volt, egy oláhfalusi ember deszkát vitt…

A vasorrú bába

Benedek Elek: A vasorrú bába

Volt egyszer egy szegény favágó ember. De ez aztán csakugyan szegény volt: a bőre is a csontján száradt a rettenetes sok éhezéstől. Hát még a gyermekei! Ezeknek már zörgött is a csontocskájuk, s minden kis széllebbentésre lefordultak a lábukról. Búsult a szegény favágó, a szíve…

A tréfás farkas

Kolozsvári Grandpierre Emil: A tréfás farkas

Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon túl volt egy ember. Annak az embernek volt egy kocája, egy berbécse meg egy lova. De nem becsülte meg őket, enniük is alig adott. Tavaszra úgy elhitványkodott a három nyomorult pára, hogy zörgött a csontjuk, lötyögött a bőrük….

A kőkastély

A kőkastély (svájci mese)

Egyszer Pampfnucius, Toggenburg grófja, nagy szomorúsággal lépkedett fel a palotája márványlépcsőjén, ment, ment búsan a felesége szobájába, letette a nehéz koronát fejéről egy szekrény sarkába s tipegett-topogott tovább is nagy elkeseredettséggel. A felesége ott ült az ablak mellett és szorgalmasan hímezgetett, de olyan szomorúan tipegett-topogott…