Szombat

Hans Christian Andersen: Szombat

– Mesélsz? – kérdezte a kis Hjalmar, amikor Ole Luköie lefektette. – Ma este nem lesz rá időnk – mondta Ole Luköie, és legszebbik esernyőjét feszítette ki a kisfiú fölött. – Nézd csak meg ezeket a kis kínaiakat! A kifeszített esernyő olyan volt, mint egy…

A csonka torony

Benedek Elek: A csonka torony

Egyszer volt, hol nem volt, volt egy szegény özvegyember, s annak három fia meg egy leánya. Lakott a szomszédjukban egy özvegyasszony, s ez azt mondta egyszer a leánynak: – Mondd meg az apádnak, hogy vegyen feleségül engem, mert tudom, Istenem, hogy nem bánja meg. Mondja…

A napisten

Benedek Elek: A napisten

Volt egyszer egy szegény ember. Ez a szegény ember egy nagy pusztaságnak a közepén lakott, egy kicsi házacskában. Egy este Jézus Krisztus, a földön jártában, Szent Péterrel a szegény ember házához vetődött, s szállást kértek tőle éjszakára. Jézus is, Szent Péter is papi ruhában voltak….

Erdőben

Móra László: Erdőben

Tarlott erdőnek bús avarját járom Őszi napsugárba’, Sárga levélkék – mindmegannyi álom – Hullanak alája… Tavaszban fogant édes sok levélke… Sárga, vörös csókok… Rátok akadnak, gyenge menedékbe, Az utazó pókok. Szűzfehér selyem kifeszített szála… – Mintha csak ez volna Erdő-tündérek ezüst hajaszála, A fákra omolva……

Dióverés

Nagy László: Dióverés

Elsuhogott az a füttyös sárgarigó délre. Sárgul az árva diófa zöld terebélye.Levelek lengnek, akár a színarany rigó-szárnyak, elszállnak ők is a szélben puszta határnak.Áll a diófa, és érett kincsei válnak tőle: szellő ha bántja az ágat, buknak a földre.Szaporább kopogás, csörgés támad, ha jön az…

Mi lehet a tökből

Mentovics Éva: Mi lehet a tökből?

Zöldségeskert legvégében tengette az életét, s ott várta be, hogy majd a fagy megcsipdesse levelét. Zöld szárain vagy száz inda tekeredik, kanyarog. Olyan tök ez, mely szereti a hideget, a fagyot. Az elsárgult leveleit őszi szellő kergeti. Orcáját a dér megcsípte – igaz, jól is…

A rakoncátlan gida

Jékely Zoltán: A rakoncátlan kisgida (angol népmese nyomán)

Gidus, a kicsi szürke kecske, a földkerekség legfurább állatkája volt. Görbe szarva fülét verte, kurta farka pen- deredett, a szakálla hegyes, selymes, mint valami öreg tudósé, körme pedig oly hatalmas, hogy mulatság volt ránézni. Hát még milyen rakoncátlan volt! Elrágcsált üres konzervdobozt, kerítéscölöpöt – de…

A hajdina

Hans Christian Andersen: A hajdina

Ha nyári vihar után kimegyünk a határba, de sokszor látunk feketére perzselt szántóföldet! Olyan a föld, mintha lángfolyam ömlött volna át rajta, s a parasztok azt mondják: „beleütött az istennyila”. De mért ütött bele? Nekem elfecsegte egy veréb, az meg egy vén fűzfától hallotta, amely…